Előző
Következő

AZ ÉLETHEZ TÉR KELL

ÜGYFELEINK ÍGY GONDOLNAK VISSZA RÁNK:

Balassáné Hőnig Zsuzsa és Balassa Mario

Nem lesz könnyű az előttem szólókkal teljes egyetértésben, de őket nem ismételve írni! Hacsak úgy nem, hogy még erőteljesebb kifejezéseket használok. Mert - mint azt már privát levelezésünkben is "pacekban" megírtam, csak szuperlatívuszokban tudok Rólatok szólni!

Igazán nem szeretnék Kovácsékra rálicitálni, de mi 7, azaz hét tervezővel beszélgettünk. És - bár úgy éreztük, mindegyikük képes lenne megtervezni a házunkat - a referenciamunkákban nagy különbségeket láttunk. Ide tartozik a honlapotok is, ami annyira meggyőző, hogy már-már gyanús volt: ez a pasas tényleg ennyire tudja a szakmáját, vagy csak marketingben ilyen profi? Hát, szerencsére az első variáció igazolódott be.

A korrektségetekkel, pontosságotokkal, alaposságotokkal, fölényes szakmai tudásotokkal kapcsolatban nem ismételném az előttem szólókat. Inkább néhány benyomás a közös munkáról.

A ház külsejét illetően volt néhány kérésünk, de nem voltak igazán konkrét elképzeléseink. Szégyen vagy nem, tulajdonképpen az eredeti elképzeléseinktől még a mások által, feljebb már emlegetett "magyar mediterrán" stílus sem állt távol... Nos, ehhez képest meg lehet nézni, milyen lett! Illetve milyen lesz! Ezeket a sorokat ugyanis az engedélyeztetés szakaszában írjuk, a megvalósítás még a - remélhetőleg nem túl távoli - jövő zenéje.

Az alaprajz tekintetében már sokkal határozottabb elképzelésekkel vágtunk neki a tervezési folyamatnak, amitől épp ezért egy kicsit tartottunk is. Nem hittük, hogy akceptálni tudtok minden apró kérést, hogy a megbízó minden jelentéktelennek tűnő, de számára mégis fontos heppjét, hülyeségét egyáltalán lehetséges ennyire komolyan venni. Ráadásul az e téren már "tapasztalt" ismerőseink jó előre felkészítettek arra, hogy egy ház tervezése nem más, mint folyamatos küzdelem az építészekkel. Így aztán, noha számunkra kezdettől fogva kifejezetten élvezetesek voltak a találkozások, eleinte izgultunk, hogy vajon milyen meccseket kell majd megvívnunk.

Később, ahogy haladtunk előre a tervezési folyamatban, egyre inkább megnyugodtunk. Voltak megoldandó problémák, de nagy vitákra, nézeteltérésekre nem emlékszem. Nem ismertetek lehetetlent, hihetetlen empátiával, a menet közben felmerülő igényeinket mindig elfogadva dolgoztátok át újra és újra a tereket, rakosgattátok lejjebb és feljebb a parapeteket, méricskéltétek a lépcsőfokokat.

Ránézve a tervekre azt kell, hogy mondjam: mi is nyitottak voltunk, folyamatosan alakult (alakítottátok?) át az ízlésünk, és ez alatt elsősorban a ház stílusára, megjelenésére gondolok. Ti pedig minden kérésen addig gondolkoztatok, amíg meg nem oldottátok. Külön köszönet azért a diplomáciai érzékért és türelemért, amivel kivártátok, hogy mi magunk vessünk el valamit, amihez heteken át feleslegesen ragaszkodtunk!

Végül: nem kerülte el a figyelmünket tudásotok és emberi nagyságotok azon bizonyítéka, ahogy a csaknem végleges kialakítás idején beszálló lakberendező gyökeres módosításait mélységes szakmai alázattal, a féltékenység legkisebb jele nélkül fogadtátok.

A kiviteli tervek egyeztetéseit már a maximális bizalom okozta stabil belső békével várjuk, mert tudjuk, hogy nem lesz megoldhatatlan kérésünk, és minden tökéletes lesz!

Tibor és Dávid, köszönjük!